Életünk folyamán hasonló nehézségekkel találkozunk. Hogy miképpen vagyunk képesek megküzdeni egy betegséggel, válással vagy a gyásszal, azt elsősorban személyiségünk, szűkebb és tágabb környezetünk, kapcsolataink minősége, élettapasztalatunk és a meglévő megküzdési stratégiáink határozzák meg. Ha nem rendelkezünk ezek feldolgozásához szükséges tapasztalattal, megküzdési módszerekkel vagy megfelelő támogatói közeggel, a trauma könnyen lelki sérüléshez vezethet, amely az idő előrehaladtával testi vagy lelki formában, magunkat és a környezetünket károsítva tér vissza, például egy függőség képében.
Térjünk ki először a személyiségen belüli lehetséges okokra.
Számos dependenciának része az orális ingerlés. A dohányzásnál a cigaretta, az alkoholfogyasztásnál a pohár szájhoz emelése, egyes drogoknál a szájba vétel aktusa szemlélteti ezt. A korai pszichoanalitikusok úgy gondolták, hogy például a drog szájba vétele és lenyelése a drog által helyettesített személy bekebelezéseként értelmezhető, és az önértékelés javítását szolgálja (Demetrovics, 2007). Ha arra gondolunk, hogy valamilyen kábítószer fogyasztásával a világra vagy a másik emberre nyitottabbá, befogadóbbá válunk, emellett könnyedebbnek érezzük magunkat, elképzelhető ez elmélet.
A pszichoanalitikusok kitérnek még a függőségek önpusztító, önbüntető jellegére is (Demetrovics, 2007). Ahogyan a táplálkozási zavaroknál a beteg a táplálék megvonásával vagy a hánytatással bünteti magát, úgy az alkohol- és drogfüggőség esetében a mindennapi életben és a személyes kapcsolatokban fennálló probléma megoldásának képtelensége miatt büntetheti, betegítheti meg magát a szerhasználó. Kifejezetten igaz ez azon esetekben, amelyekben a szer elvonása kellemetlen lelki és fizikai tünetekkel jár.
Az addikciónak lehet elhárító funkciója is. Ekkor a szerhasználat célja a személyiségfejlődés során bekövetkezett lelki sérülések kompenzálása. A különböző drogok segítségével a szerhasználó helyettesíteni próbálja a hiányzó vagy a nem megfelelően működő énfunkcióit (ezzel vagyunk képesek másoktól és a környezetünktől elhatárolódni). Más megközelítés szerint, az önszabályozás és a hangulati labilitás problémája is gyakran jellemző a függőséggel élők személyiségére. A kényszeres droghasználók esetében a kábítószer alapvető funkciója az, hogy megszabadítsa a személyt attól, ami kínozza őt, és azt nyújtsa számára, ami hiányzik neki. Tehát a szerhasználat célja a belső érzések, indulatok, feszültségek szabályozása. A kutatók úgy vélik, hogy az érzelmi szabályozatlanság a valódi érzelmek hiányával, illetve kiüresedésével, az emóciók kifejezésének képtelenségével párosul (Demetrovics, 2007).
A fent említett hangulati szabályozatlanság gyakori probléma. A drogok segítik az érzelmi állapotok újbóli kontroll alá vonását. Az opiátfüggők a túl erős érzelmeket próbálják elnyomni, a stimuláns szereket használók az üresség, az unalom és az értelmetlenség érzését. A függőség kialakulása mögött gyakran érzelmi és kapcsolati kiüresedés található. A stimuláns szer használatakor az elsődlegesnek tartott szubjektív élmény a másokkal való közelség érzésének fokozódása, a felvillanyozottság, a boldogság, a melegség, a barátságosság, a megnövekedett önbecsülés és a pozitív érzések könnyebb kifejezésének érzése (Demetrovics, 2007). Ez lehet a magyarázata a „partidrogok” egyre fokozódó népszerűségének. Félénk, frusztrált fiatalok ily módon képesek kapcsolatokat teremteni egymással, az adott közösség tagjaivá válni, elfogadni másokat és mások számára elfogadhatóvá válni. A drog által kiváltott állapot lesz a közös élmény, ez által az összetartóerő.
Más szemlélet szerint a droghasználatnak lehet öngyógyító aspektusa is. Az opiátok használata például segítséget nyújthat abban, hogy a használó nyugodtnak és jó kedélyűnek érezze magát. A kokainfüggőség hátterében az érzelmek megélésének és kifejezésének nehézségét, az öngondoskodás deficitjét, valamint a másokhoz való kapcsolódás problematikáját, a kötődési nehézséget azonosították, amelyhez hangulati labilitás és az önértékelés bizonytalansága társul. A kokain hozzájárul ahhoz, hogy az egyén átmenetileg az intimitás és a közelség érzését élje meg, sikeresnek érezze magát a kapcsolataiban (Demetrovics, 2007).
A fent említett megközelítések a személyiségfejlődés intrapszichés vonatkozásaira fókuszáltak, de léteznek olyan nézőpontok is, amelyek szerint az addikciók hátterében az anya-gyermek kapcsolat minősége áll.
A gyermek csecsemőként az anyával való teljes összeolvadást éli meg, majd egy fokozatos leválás során eltávolodik az édesanyjától, s végül egy önálló, független, felnőtt egyénné válik. Ebben a folyamatban jelentős állomás a serdülőkor. A problémát az okozza, ha a szülők – elsősorban az anya – maguk sem lelkileg-fizikailag önálló egyének, így a gyermek természetes leválási kísérletét elhagyásként élik meg. Erre érzelmi zsarolással válaszolnak annak érdekében, hogy fenntartsák a tőlük való függőség állapotát. A serdülő támogatása helyett, a leválásban és az önállósodásban történő akadályozás jelenik meg. A serdülő erre gyakran drogfogyasztással reagál, amelynek így a családi belső egyensúlyt fenntartó szerepe lesz. Ugyanis egyszerre marad fenn az az állapot, hogy a serdülő a szüleire utalva él – hiszen a szerhasználat miatt segítségre van szüksége; másrészt, a droghasználattal az elkülönülést is kifejezi. Érdekesség, hogy az opiátfüggők édesanyja sokszor engedékeny, túlvédő, de egyben manipulatív is (Békési, 2019; Demetrovics, 2007).
A megfigyelések arra engednek következtetni, hogy sem a szerhasználat megléte, sem annak fajtája nem a véletlen következménye, hanem egy tudattalan választási és döntési folyamat része, amelynek célja a belső és a környezettel való megoldhatatlannak tűnő konfliktusok kezelése (Demetrovics, 2007).
Felhasznált irodalom
Békési, T. (2019). Függőségek és veszteségek. A hagyományos kultúra hiánya a szenvedélybetegségek hátterében, különös tekintettel a feldolgozatlan veszteségekre. Kharón Thanatológiai Szemle, 23(4).
Demetrovics, Zs. (2007). A drogfüggőség pszichodinamikus megközelítése. In Zs. Demetrovics (Ed.), Addiktológia alapjai I. (pp. 313-322). ELTE Eötvös Kiadó.
Company for the Lonely 