A nárcizmus egy spektrum betegség. Ez azt jelenti, hogy nagyon változatos tünetei, megjelenési formái lehetnek. Külső szemlélőként figyelve, két nárcisztikus ember viselkedése akár olyan mértékben is eltérhet, hogy nem is gondolnánk, valójában ugyanazzal a problémával küzdenek. Ennek oka, hogy ugyanannak a gyermekkorból felnőttkorba átívelő problémának az elhárítására különböző védekezési módokat használnak. A probléma a jelentéktelenség és a szerethetetlenség érzése. Tekintsük át, milyen magatartással és viselkedésmódokkal próbálják elfedni a nárcisztikus személyek az ebből fakadó gyengeségüket és sebezhetőségüket.
Milyen nárcisztikus típusok vannak? Mely tulajdonságaikban hasonlítanak, s miben térnek el egymástól?
A nárcisztikus személyiségzavar típustanának megalkotására már Freud is tett kísérletet, s a feladat a mai napig foglalkoztatja a nárcisztikus személyiségzavar kutatóit. Éppen ezért számos tipológia jött létre az elmúlt több mint 200 évben.
Az egyik legismertebb felosztás a grandiózus és a vulnerábilis nárcizmust foglalja magában.
A grandiózus (más néven egoisztikus, vastagbőrű, magamutogató, civilizálatlan, elkényeztetett, különleges gyermek, felhatalmazott, manipulatív, pszichopátiás) típusú nárcisztikus a leggyakrabban megjelenő fajta. Jellemzően arrogáns, feljogosított viselkedést mutat, túlhangsúlyozza saját fontosságának érzését és ezt is kommunikálja. Másokat lenéz és/vagy figyelmen kívül hagy. Nagymértékben támaszkodik saját vélt nagyszerűségének és különlegességnek érzésére. Felsőbbrendűségét igyekszik külsőségekben (pl. anyagi státusz, birtokolt tárgyak formájában) is megjeleníteni. Meggyőződése, hogy csak magas szociális státuszú személyekkel hasonlítható össze. Mások társasága számára kizárólag a pozitív önmegerősítés eszköze. Kapcsolatai nélkülözik a valódi intimitást és a kölcsönösséget. Továbbá, ha az elvárt elismerés és figyelem nem érkezik meg, jellemzően kilép mind a partnerkapcsolatokból, mind pedig a munkahelyi együttműködésekből. A vulnerábilis nárcisztikust (más néven disszociatív, vékonybőrű, mazochisztikus, hipervigiláns, infantilis elkényeztetett, megszégyenített gyermek, nem feljogosított) viselkedéses gátoltság, visszahúzódó természet és a nagyszerűségéről alkotott elképzelések leplezése jellemzi. Ennek hátterében a kisebbrendűség érzése és a kritikára való túlérzékenység áll. Ha önértékelését sérelem éri, gyakran agresszívan reagál. Ennek hiányában haragját elfojtja, amely hosszú távon depressziós és szorongásos kórképekhez vezethet, valamint függőségek kialakulásához. A vulnerábilis nárcisztikusok elfogadhatatlannak tartják vágyaikat és igényeiket, és hogy elkerüljék az elővételezett csalódást, nem árulják el azokat. Helyette a fantáziájukban élik át a nagyszerűségüknek szóló pozitív visszajelzések örömét. Jellemzőjük az irigység és a szégyen megjelenése is, mivel úgy érzik, nekik több járna, mint amennyit kapnak a világtól (Bandi, 2020).
Egy másik elképzelés Bursten nevéhez köthető, aki négy nárcizmus típust különböztet meg:
A paranoid nárcisztikus jellemző tulajdonságai a kritikusság, a kételkedés, a túlérzékenység, az irigység, a merevség és a féltékenység. Másokat gonosznak és destruktívnak, a saját fontosságukra nézve veszélyesnek látnak. A sóvárgó típus függőségi- és passzív-agresszív tendenciákat mutat. Követelőző és szomjazza a figyelmet, saját jogon várja el a pozitív, támogató hozzáállás megteremtését saját maga részére. A manipulatív típus alapélménye mások lenézése, megvetése és leértékelése. Hajlamos a csalásra, melyben gyakran örömét is leli. Magát okosnak, trükkösnek és versengőnek állítja be. A fallikus nárcisztikus legfontosabb jellemzője a belső gyengeségek eltakarása minden áron, amelyhez gyakran társul impulzív jellegű verbális- és fizikai agresszió (Bursten, 1973, idézi Bandi, 2020).
Egy másik érdekes csoportosítást alkotott meg Kohut és Wolf (1978), akik három nárcizmus altípust határoztak meg.
Az összeolvadásra éhes (angolul merger hungry) típus az önértékelése fenntartásához és önmaga meghatározásához egy folytonos és intenzív kötődési viselkedést igényel. Valakit, aki folyamatosan a rendelkezésére áll, és ragaszkodik hozzá. Ennek hiányában üresség és értéktelenség érzése hatalmasodik el rajta. A kapcsolat kerülő (contact-shunning) nárcisztikus fél a saját igényeinek és elvárásainak megjelenítésétől, mivel fél az elutasítástól. Önmagát és vágyait ezek alapján elfogadhatatlannak tekinti. A tükör-éhes (mirror-hungry) típus arra vágyik, hogy vélt vagy valós kiválóságukat a környezetük felismerje és visszatükrözze számára. Ezzel igazolja a saját különlegességébe vetett hitét, és így kerüli el az értéktelenség érzését.
Millon (2004) felosztásában az az érdekes, hogy más személyiségzavarokkal hozza összefüggésbe a nárcizmust.
A normál/tiszta típusú nárcizmus sajátossága, hogy nem áll átfedésben más személyiségzavarral. Jellemzője a magabiztosság és a versengés, képességeiben messzemenően hisz, megnyerő, intelligens és kifejezetten ambíciózus. Az elvtelen/neveletlen típus az antiszociális jegyekkel mutat átfedést, a lelkiismereti folyamataiban mutatkozik meg elakadása: gátlástalan, nélkülözi a lojalitást, arrogáns, dominanciára törekvő, lenéző, gőgös és kifejezetten bosszúálló természetű. Az amórus/amorózus típus a hisztrionikus személyiségzavarral hozható kapcsolatba. Jellemzően okos, bőbeszédű, szexuálisan kihívó és hedonisztikus viselkedés jellemzi. A valódi intimitást kerüli a csábítás során is, akár a patologikus hazudozás eszközét is alkalmazva. A kompenzatív/kompenzatórikus nárcizmus az elkerülő és a passzív-agresszív vonásokkal kapcsolódik össze. Alacsony önértékelés, kisebbrendűség érzés jellemzi, amit intenzív fantáziatevékenységgel kompenzál. Túlérzékeny, a kritikára depresszív és szorongásos tüneteket is produkálhat. Az elitista altípust a tiszta típus egy leágazásának tekinthető, a feljogosítottság és a kiválasztottság érzése jellemzi. Továbbá, törekvő, mohó, kiemelt módon vágyakozik az elismerésre és a magasnak vélelmezett státuszra (Millon, 2004).
Amint láthatjuk, nagyon változatos viselkedési formában jelenik meg a nárcisztikus személyiségzavar. A probléma felismerését nehezíti, hogy amíg nem érzi magát biztonságban partnere mellett vagy a munkahelyén, addig álarc mögé bújva, egy egészen másik ember képét vetíti a szemünk elé, akár éveken keresztül. Egy figyelmeztető jel lehet számunkra a túlhangsúlyozás, egy-egy jellemvonásának erőteljes kiemelése. Általában ezen a tulajdonság ellenpontján érdemes keresnünk a nárcisztikus személy valós belső világát.
További anyagok a témában
Egy módszer a nárcisztikus verbális bántalmazásának megfékezésére. Csak a bátrabbaknak javasolt, a nárcisztikus személy ugyanis könnyen dühbe gurulhat. A videó magyar nyelven angol felirattal készült:
Felhasznált irodalom
Bandi, Sz. A. (2020). Az önimádat dimenziói és típusai: Az ortogonális nárcizmus koncepció. Doktori Disszertáció. Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Doktori Iskola.
Kohut, H., Wolf, E. S. (1978). The disorders of the self and their treatment: an outline. International Journal of Psychoanalysis, 59, 413-425.
Millon, T. (2004). Personality Disorders in Modern Life. Hoboken, NJ: John Wiley & Sons.
Company for the Lonely 