Csak a holtak látják, csak a holtak hallják, csak a holtak érzik azt, amit a lidérc tartogat azok számára, akik nem képesek homlokzata mögé látni. A magyar népmesékben a lidérc, vágyait tekintve a vámpírhoz hasonlatos. Az élőkből táplálkozik. Szexuális úton csalja lépre áldozatait. Azonban, ellentétben a vámpírokkal, nem a vért, hanem az életerőt szívja ki. A néphagyomány szerint, egy fekete tyúk első tojásából kel ki. De a tojásból csirke helyett, egy alakváltó kígyó születik, ami megszületését követően, gyorsan alkalmazkodni kezd. Különböző alakokat ölt, vagy megidézi azokat: férfi, vagy nő képében. A kéményen vagy a kulcslyukon át közlekedik. Rosszullétet vagy halált hoz azáltal, hogy az ember köré fonja magát, s nyomasztó szeretetével elveszi a levegőt. Éjszakánként, mérgezett hegyű nyilaival erotikus álmokat kelt életre áldozatában. Szolgálóként gyors és hatékony lény a lidérc. Azonban, ha figyelmét nem kötik le elegendő feladattal, unalmában még vendéglátójára is rátámad. Csak egyféleképpen szabadulhatunk meg eme árnyéklénytől. Ha lehetetlen kihívás elé állítjuk. Kérjük arra, hogy számolja meg a csillagokat, fonjon kötelet homokból, vagy éppen hozzon vizet a kútról egy lyukas vödörben.
Ott vannak mindenhol. A lidércek korát éljük. Járványként terjednek.
Milliók szenvednek tőlük. Most is.
Csendben.
Te köztük vagy?
Látható és hallható (magyar nyelven angol felirattal):
Company for the Lonely 