A szexuális zavarok gyakoriságát illetően pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre. Egyes becslések szerint az általános orvosi rendeléseket látogató betegek legalább 15%-a küzd szexuális problémákkal (Tringer, 2019).
Ki tekinthető szexfüggőnek?
Nehéz meghatározni, mivel a szexuális késztetés intenzitását, az aktivitás mértékét tekintve jelentős eltérések vannak az egyének között. A szexuális élet teljes hiánya sem tekinthető kórosnak akkor, ha az egy tudatos egyéni döntés eredménye vagy szociálisan adott helyzetből fakad (pl. szerzetesek) (Tringer, 2019).
A szakirodalom szerint ugyanakkor, az a személy, akit állandóan a szex foglalkoztat, illetve kényszeres szexuális aktivitást folytat, s bár tisztában van viselkedése káros következményeivel (pl. házasság, munka elvesztése), mégsem képes kontrollálni a kényszeres viselkedést, szexfüggőnek nevezhető (Schneider, 1991).
A DSM-5 (2013) csak akkor alkalmazza diagnózisként e kategóriát, ha 1) a tünetek legalább 6 hónapja fennállnak, 2) a személy számára jelentős szenvedést okoznak, és 3) a zavar nem magyarázható más mentális zavarral, súlyos kapcsolati konfliktussal, súlyos stresszhatással vagy betegséggel.
Mi válthatja ki ezt a jelenséget?
A szexfüggőség megértéshez számos tudományterület – többek között a pszichológia, az epidemiológia, a genetika, a neurobiológia, a gyógyszertan – eredményeit figyelembe kell vennünk (Ragan & Martin, 2007). Mégis, miután kizárjuk az organikus okokat (pl. szervi betegségek, gyógyszerek mellékhatása, egyéb szerek) és a mentális zavart, arra jutunk, hogy a szexuális zavarok egyik része partnerkapcsolati, másik felük pedig személyiségfejlődési problémák eredménye. Érdekesség, hogy amennyiben a fokozott szexuális késztetés személyiségzavar része, akkor férfiaknál szatiriázisról, nőknél nimfomániáról beszélünk (Tringer, 2019)
Ami a személyiségfejlődést illeti, a nemi fejlődés korai szakaszaiban bekövetkező zavarok meghatározhatják a felnőttkori személyiség struktúráját. A normál fejlődéshez szükséges elégtelen gondoskodás, a bántalmazás, az erőszak, a nevelés hiányosságai hozzájárulhatnak a felnőttkori nemi funkciózavarok kialakulásához. Emellett a korábban már említett partnerkapcsolati problémák, a kultúra, a másik nemmel kapcsolatos beállítódások, a szexualitással kapcsolatos attitűdök, szexualitáshoz kapcsolódó szorongás, kedvezőtlen külső körülmények is hatással lehetnek az egyén szexualitására (Tringer, 2019).
Ha kimondottan a szexuális addikciókat és perverziókat vizsgáljuk, tudnunk kell, hogy általában nem a szexuális kielégülésről szólnak, hanem az uralom, a birtoklás, esetleg a bosszú vágyát szolgálják, többnyire tudattalanul. Más esetekben, a korábban említett személyiségfejlődési zavarok kiegyenlítését szolgálják, az adott szexuális viselkedés a zavar mögött megbújó hiányállapotokat próbálja betölteni. Ennek következtében kényszerjellegűvé válik, ami függőséget eredményezhet, különösen, ha a személyi autonómia és a realitásérzék nem működik megfelelően (Szilágyi, 2005).
Milyen a viszonya a szexfüggőségnek más addikciókkal?
A választ két nézőpontból érdemes megközelíteni. Az első, hogy a szexuális függőséghez gyakran társulnak egyéb függőségek is, elősegítik azok kialakulását, illetve a kezeletlen szexfüggőség hozzájárul a kémiai szerhasználat rosszabbodásához (Schneider, 1991). Sőt gyakran az is előfordul, hogy addikció-váltás történik: egy újabb addikció fokozatosan kiszorítja a régebbit (Szilágyi, 2005).
A szexuális viselkedést az alkohol- illetve a drogfogyasztás befolyásolja. Az alkohol ugyanis csökkenti a gátlásokat, s így felszabadítóan hat a szexuális viselkedésre. Ugyanakkor a rendszeresen fogyasztott alkohol mindkét nem esetében rombolni kezdi a szexualitás biopszichológiai és pszichoszexuális alapfolyamatait, ennek következtében az alkoholisták között igen gyakoriak a szexuális diszfunkciók (Szilágyi, 2005). Az idült alkoholizmus a szexuális késztetés csökkenésével, majd kialvásával jár. Az izgalmi fázis zavarai pedig már az alkoholizmus korai szakaszában felléphetnek (Tringer, 2019).
A drogok még erőteljesebben hatnak a szexuális viselkedésre, ugyanis a tudati kontroll ezeknél még gyorsabban, erőteljesebben csökken. Egyes szerek kimondottan redukálják a gátlásokat, illetve vágyfokozó hatásúak (Szilágyi, 2005). A kokain és az amfetaminok például a késztetés fokozódását eredményezik. Ugyanakkor a potencia többnyire csökken, és a fokozott szexuális képesség inkább csak a drog hatása alatti szubjektív élmény (Tringer, 2019). Ennek következtében, idővel, az egyén pótszer nélkül képtelenné válik a másokkal való szexuális kapcsolatra, sőt a tartós droghasználat egyik fő effektusa az ún. deszexualizálódás. A súlyos addikciókban tehát negatív, fordított módon játszik szerepet a szexualitás (Szilágyi, 2005).
Mindezek mellett a függőségek társulásának egy másik fontos aspektusát is meg kell említeni. A szexfüggő (vagy más addikciókkal élő) partnere jó eséllyel már eleve kodependens vagy azzá válik, így mindkettőjük problémáját a közös kapcsolati játszmák is tetézik, illetve kölcsönösen benntartják egymást a fennálló helyzetben. Életük valódi, legsúlyosabb problémáinak megoldása helyett szenvedélyeikbe menekülnek. S hogy a függőség az ő titkuk maradjon, kettős életmódra kényszerülnek. Nemcsak a külvilág felé, hanem a párkapcsolaton belül is. A szenvedélybetegek kapcsolatát a társas magány érzése, az intimitás látszata jellemzi. A függőbeteg magányának és izoláltságának valódi társa maga az addikció. A szenvedélybeteg ugyanis épp személyiségzavara miatt képtelen az igazi intimitásra és az érzelmi kötődésre, ugyanakkor erős biztonság iránti vágya folytán ki akarja sajátítani partnerét (Szilágyi, 2005).
Ahogy a bejegyzés elején említettem, nem tudjuk pontosan hány ember érintett a szexfüggőségben. Nehezíti ennek megítélését, hogy napjainkban a média és a közösségi oldalak ismert emberek vallomásai által divatot teremtettek e (és más pszichés és pszichiátriai) betegségnek. Egyre többen állítják magukról, hogy szexfüggők, miközben a valódi betegek többnyire rejtőzködnek. A szexfüggő (és partnere) segítségre szorul, s elhatározással és szakértői segítséggel, illetve önsegítő csoportok igénybevételével helyre lehet hozni a lelkében kialakult elakadást, s esélye lehet egy egészséges életre.
További anyagok a témában
A következő rövidfilm (4 perc) a szexfüggőség lelki hátterének egy aspektusáról szól. A film magyar nyelvű, angol felirattal ellátott. A megjelenített tartalom nem szakorvosi állásfoglalás. Nem helyettesíti a szakszerű konzultációt, diagnózist, tanácsadást és ellátást. Segítségért minden esetben forduljon szakemberhez!
Irodalomjegyzék
American Psychiatric Association (2013). DSM-5 referencia kézikönyv a DSM-5 diagnosztikai kritériumaihoz. Budapest, Magyarország: Oriold és Társai Kft.
Ragan, P. W., & Martin, P.R. (2007). The psychobiology of Sexual Addiction, Sexaul Addiction & Compulsivity. The Jounal of Treatment & Prevention, 7(3), 161175.
Schneider, P.J. (1991). How to recognize the signs of sexual addiction. Asking the right questions may uncove serious problems. Postgraaduate MedicineSexual Addiction, 90(6), 171-182.
Szilágyi, V. (2005). Szexuálpszichológia. Tankönyv és dokumentáció. 2005, Budapest: Magyarország: Medicina. Tringer, L. (2019). A pszichiátria tankönyve. Budapest, Magyarország: Semmelweis Kiadó.
Company for the Lonely 